Alig van olyan zöldségfélénk, amelynek olyan sokféle gyógyító hatást tulajdonítottak volna, mint a fokhagymának (Allium sativum). Gyógyászati jelentősége a mai napig megmaradt. Már 5000 éve termesztik Indiában, Egyiptomban. A babiloniak 2500 éve használják, Kínában 2000 éve termesztik, legalábbis írásos emlékek ebből az időből maradtak ránk. Manapság Közép-Ázsiában nő vadon. Európában kb. 1000 éve jelent meg a kerti kultúrákban, mint fűszer- és gyógynövény.
A fokhagyma növény bemutatása
Tőkocsánya 30-50 cm-re nő. Hosszú levelei az egyszikűekre jellemzően fűszerűek, párhuzamosan erezettek, a snidlingénél, vöröshagymáénál lapítottabbak. Bojtos gyökérzetű, hagymája pergamenszerű fehér-lilás buroklevelekkel körülvett gerezdekből áll. Gömbvirágzata fehér virágokból áll, a virágzatot nyílás előtt hosszú csőrű fellevél védi. Júliusban virágzik. Termése tok, rekeszenként 2-2 feketés maggal.
A fokhagyma környezeti igényei
Nyáron a magas hőmérséklet jól viseli, de a meleg a beérést jelentősen sietteti. A kisebb árnyékot is elvisel. Vízigénye nem nagy, többnyire öntözés nélkül termesztik. A termés azonban jelentősen növelhető, ha a tenyészidőben szárazság esetén 2-3 alkalommal 3040 mm-es vízadaggal öntözzük. Csaknem minden talajon megterem, ám a legjobban a középkötött, humuszban gazdag talajokon díszlik. Friss istállótrágyát ne adjunk alá, mert ez a tárolhatóságát rontja. Ellenben zöldtrágyázhatjuk N kötő gümősökkel, mint a zöldborsó, lucerna, lóhere kaszálék. Maga a fokhagyma valamennyi zöldség számára jó elővetemény. Mivel korán beérik, így a rövid tenyészidejű zöldségnövények még követhetik (pl. a saláta, spenót, cékla).
Őszi és tavaszi fokhagyma
A nálunk termesztett fokhagymának két alaptípusa van, az őszi és a tavaszi. Az őszi fokhagyma a hideget jól tűri. A talajban a legkeményebb hidegeket is átvészeli, nem fagy el és tavasszal újra kihajt. A hideget kitűnően elviselik, ezért ősszel és tavasszal nagyon korán megkezdhetjük a gerezdek duggatását. Az októberben duggatott gerezdek még a tél beállta előtt begyökeresednek, és tavasszal korán fejlődésnek indulnak. Az őszi duggatásból általában 2-3 héttel korábban kapunk fogyasztható fokhagymát, mint a tavasziból, a terméshozama is nagyobb. Hátránya, hogy a hagymák tarthatósága nem olyan jó, mint a tavasszal duggatottaké. Az őszi fokhagyma rendszerint már januárban romlani kezd, ezért mindkét termesztési módot célszerű alkalmazni.
Az őszi fokhagyma gondozása
Az őszi fokhagymának ugyan nincsenek speciális igényei az elő-növénnyel kapcsolatban, bizonyos szabályokat mégis be kell tartanunk a termesztésnél. Általában az előző évben trágyázott talajba, korán lekerülő zöldségfélék után kell beiktatni. Mindenképpen kerüljük a fonálféreg-fertőzést okozó gyökérzöldségféléket. Fontos, hogy a különböző hagymabetegségek megelőzése érdekében ne kerüljön olyan helyre, ahol az utóbbi öt évben előtte hagymafélét termesztettünk. Íratlan szabály az őszi ültetés esetében, hogy az előveteményt időben takarítsuk be, majd a talajt haladéktalanul ássuk fel és hagyjuk leülepedni. (A frissen lazított földbe kiültetett fokhagyma kifagyhat.) Az őszi ültetés javasolt ideje szeptember végétől október végéig tart. A lényeg az, hogy a gerezdek még a tél beállta előtt jól begyökeresedjenek. A túl korai telepítésű, nagy lombozatot fejlesztő növények többet szenvednek a téli fagykároktól. A megkésett (november elejei) ültetés pedig a gyenge gyökérképződés miatt könnyebben felfagyhat, főleg a hótakaró nélküli kemény fagyok miatt. Az őszi fokhagyma június végére érik be.
Hagymaválogatás, ültetés
Ültetés előtt a hagymákat válogassuk át, és a tárolás időszakában megtöppedt, betegség vagy rovarkártétel nyomait mutató, esetleg kihajtott egyedeket semmisítsük meg. Sokat segít, ha ültetés előtt hideghatás éri őket. Ezért ültetés előtt tároljuk hűtőben kb. három hétig. A hagymák külső borítóleveleit késsel távolítsuk el, ezzel előkészítjük a gerezdekre bontást. Bontáskor az apróbb, mumifikálódott, penészes, sérült és elszíneződött gerezdeket távolítsuk el. Nem tanácsos a kopasz, védőburkolat (héj) nélküli gerezdek felhasználása sem, mert a kiültetést követően nagyobb valószínűséggel elpusztulnak. A gerezdeket csak az ültetést megelőző napon válasszuk szét. Az önállósított gerezdek huzamosabb ideig nem tárolhatók veszteség nélkül, ugyanis gyorsan kihajtanak, és a gyökér felőli végük a leválasztás helyén könnyen penészedik. A fokhagymát általában 25–30 cm-es sortávolságra ültessük, a soron belül 5-6 cm-re egymástól. A gerezdeket (4-6 cm mélyen) gyökerükkel lefelé ültetjük, ellenkező esetben a termés kisebb és rosszabb minőségű lesz. A továbbiakban a sekély kapáláson kívül egyéb gondoskodást alig igényel.
A fokhagyma felszedése
Az őszi fokhagyma rendszerint már június végén beérik. A növények akkor érettek szedésre, amikor a lombozat megbarnul és elszárad, a talajban levő hagymák külső buroklevelei pedig papírszerűen elvékonyodtak, áttetszővé válnak, a gerezdeket borító héj bőrszerűen elvékonyodik. A felszedést ne halogassuk, mert esős idő esetén könnyen újra kihajtanak, és ezek tárolásra alkalmatlanná válnak. A fokhagyma kézzel nehezen szedhető ki a földből, ezért mindig kapával vagy ásóval szedjük, vigyázva, hogy a hagymák ne sérüljenek meg.
Tavaszi fokhagyma
A tavaszi fokhagyma ültetésének ideje február végén, március elején kezdődik, egymástól 5-6 cm-re duggassuk. Térigénye szerény, más növények között jól megfér.Nyáron a magas hőmérséklet jól viseli, de a meleg sietteti a beérést. Egyébként igénytelen, többnyire öntözés nélkül termesztik, bár öntözés nélkül a fej apró lesz, ezért melegben jót tesz neki az önözés. Július közepén-végén elején visszahúzódik, levele sárgulni kezd, szára elszárad. Ekkor eljött a felszedés ideje mégpedig óvatosan, kapával vagy ásóval. A tavaszi fokhagyma aromásabb, és kemény, ellenálló, jobban letartható.
Szárítás, tárolás
Kiszedés után néhány napig kint hagyjuk utóérésre. Legmegfelelőbb erre a célra a meleg, ám sötét hely. A megszáradt hagymákat lekeféljük, koszorúba fonva felakasztjuk, vagy ládába, szellős zsákba tároljuk. Legmegfelelőbb, ha egy sorban tálcán szárítjuk. A lényeg, hogy jól szellőző, sötét helyen tartsuk őket.
Sok helyen ma is hagymafüzért készítenek. Ez biztonságos tárolás, csak az a fontos, hogy még egy kicsit zöldek legyenek a levele amikor felszedjük a hagymát a földből. Erősítésnek a fonáshoz vászoncsíkokat, vagy sáslevelet használhatsz.
Fokhagyma hungarikumok
Hungarikum a makói fokhagyma. Nincs ízes kolbász tavaszi makói fokhagyma nélkül. Makói őszi és a Makói tavaszi fokhagyma a népi nemesítés eredménye, amelyet száraz körülmények között, öntözés nélkül termesztenek évszázadok óta. A makói hagyma az 1873-as bécsi, illetve az 1888-as brüsszeli világkiállításon hívta fel magára a figyelmet. Elállósága és zamata miatt kolbászba Makón kizárólag a tavaszi fokhagymát teszik. A tavaszi fokhagymának Makón két fajtáját termelik: a zöld- és a sárga szárút. A zöld szárút tartják az ősi makóinak, a sárga szárúról azt tartják, hogy olasz eredetű.
De a Bács-kiskun megyei balástyaiak is büszkék saját fokhagymájukra. A balástyai fokhagymát már a 18. században piacra vitték dunai hajókon és szekereken.
Fokhagymaleves francia módra
Hozzávalók: 24 gerezd fokhagyma, 8 friss zsályalevél, 1 csipet sáfrány, 10 dkg reszelt trappista vagy parmezán, 2 evőkanál olívaolaj, só, őrölt bors, 4 darab zsemle.
A megtisztított, de egészben hagyott fokhagymát feltesszük 2 liter vízben főni a zsályával, sóval és borssal. Felforraljuk, majd alacsony fokozaton 15 percig továbbfőzzük. Majd kivesszük a zsályát és a fokhagymát, és villával megtörjük, és a sáfrány kíséretében visszadobjuk a levesbe. Közben a zsemléket vékony szeletekre vágjuk, megszórjuk sajttal, néhány csepp olajat teszünk rá és forró sütőben addig sütjük, míg a sajt meg nem pirul. Ha készen vagyunk, a szeleteket tányérba rakjuk és erre szedjük rá a levest. A maradék sajtot a levesbe szórjuk.
Ajánlott cikk: Medvehagyma
Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás